Pedagógia TV

Érdekes felvetés. Egy csatorna a pedagógiáról, nem csak pedagógusoknak. Hasznos lenne egy ilyen. A pedagógusok számára szakmai segítséget jelenthetne, a szülőket segíthetné az iskolaválasztásban, a tanulás segítésében. Különböző pedagógiai módszerek megismertetése, intézmények bemutatkozása, pályázati lehetőségek, konferenciák közvetítése is a témák közé tartozhatna.

„Sokszínű oktatás, sokszínű Európa”

Én egy európai oktatási modelleket bemutató műsort látnék szívesen, amely az oktatási rendszereken kívül megismertetne az adott ország kultúrájával, munkaerő piaci helyzetéve, az ösztöndíj lehetőségekkel. Foglalkozhatna továbbá a határon túli magyarság oktatási, kultúramegőrző és továbbadó törekvéseivel is.

Mitől mese a mese?

Szerintem egy mesének van összefüggő története és van tanúsága. Képes megindítani az ember fantáziáját, segít elrugaszkodni a mindennapok valóságától. Felszabadítja a gondolatainkat és üzenetet közvetít számunkra.

Mitől nem mese a mese?

???

Mitől jó egy mese?

Szerintem a jó mese egyik feltétele, hogy a korosztálynak megfelelő tartalommal, stílussal és nyelvezettel rendelkezik és hozzájárul az ember lelki felszabadulásához.

(mese gyerekeknek és mese felnőtteknek)

Miért kell, hogy jó legyen egy mese?

Mert megérdemeljük :-)

A hat gondolkodó kalap egy Edward de Bono amerikai pszichológus által kifejlesztett kommunikációs módszer, amelynek lényege az ún. párhuzamos gondolkodás – szemben a vitatkozással.

Csatlakozom azok táborához, akik szerint a módszer lehetőséget nyújt, hogy túllépjünk a hagyományos negatív kritikai gondolkodás és eredménytelen vitatkozás szűk keretein és

megnyíljunk a konstruktívitáson, az együttműködésen alapuló, az értékeket felszínre hozó, a több gondolkodás irányába.

Szigor vagy szemléletváltoztatás?

Én az utóbbira szavazok!!!

http://www.biztonsagosbongeszes.org/hu/

A honlap azért is tetszik, mivel könnyen használható. Minden fontos tudnivalót tartalmaz, elérhető az ingyenes szolgáltatás. Jó, hogy összefoglalják a témában megjelent anyagokat

http://www.digitalistananyag.hu/

http://www.ntk.hu/digitalis_tananyagok

interktív oktatástechnika portál

Rendkívül széleskörű kínálattal rendelkező cég!

• 3d
• alsó_tagozat
• angol
• angol_nyelvtan
• angol_nyelvű
• animáció
• Apáczai_kiadó
• arcképcsarnok
• balázs-diák
• biológia
• clipart
• csillagászat
• digitalis_tananyag
• digitális_könyvtár
• digitálistananyag.hu
• drogprevenció
• dvd
• e-könyvtár
• egyéb_oktatás
• egészség
• felsőfokú_iskola
• fizetős
• fizika
• flash
• francia_nyelvű
• földrajz
• geometria
• hanganyag
• hanganyaggyűjtemény
• helyesírás
• informatika
• ingyenes
• interaktív
• interaktív,
• interaktív_eszköz
• interaktív_játék
• interaktív_tananyag
• interaktív_tananyag_készítés
• interaktív_tábla
• irodalom
• játék
• kooperatív_munka
• kémia
• képgyűjtemény
• kísérlet
• környezetismeret
• középiskola
• letölthető
• linkgyűjtemény
• logika
• magyar
• magyar_irodalom
• magyar_nyelvű
• matematika
• mese
• mozgókép_és_médiakultúra
• multimédia
• műszaki_kiadó
• művészetek
• nyelvoktatás
• nyelvtan
• nyomtatható
• német
• német_nyelvtan
• német_nyelvű
• olasz
• olasz_nyelvű
• online
• online_gyakorló
• osztályfőnöki_óra
• power_point
• prezentációs_eszköz
• rajz_és_vizuális_kultúra
• smart_segédanyag
• spanyol
• spanyol_nyelvtan
• stiefel
• szakiskola
• szimuláció
• szoftver
• szójegyzék
• szókincsfejlesztés
• tananyag
• természetismeret
• természettudomány
• tesztek
• tudomány
• tudománytörténet
• táradalomtudomány
• térkép
• térképgyűjtemény
• térszemlélet
• többnyelvű
• történelem
• videogyűjtemény
• videó
• web2_eszköz
• általános_iskola
• ének-zene
• óvoda
•  

SMART TananyagPiac - a digitális kincsesbánya

Április óta működik a SMART TananyagPiac internetes oldal, amely egyedülálló lelőhelye a Notebook szoftverben készült hazai, interaktív órai tananyagoknak.

·         A tanár szerepe a konnektivista tanulásban?

·         A tanár a tanulókhoz képest nem hatalmi pozícióban helyezkedik el. Egy tagja a rendszernek. Igyekszik irányt adni a munkának, de erre a tanulóknak is lehetőségük van.

·         Ki volt a kedvenc tanára, és miért?

·         A kollégiumi nevelőtanárom: Páncsiy Zorica. Mert felnőttként kezelt.

·         Szükség van-e tanárra a tanuláshoz?

·         Úgy gondolom egy jó tanár sokat tud segíteni, szakértelmével, felkészültségével, segítőkészségével, tapasztalataival. Egy rossz tanár, rossz módszerekkel, kedvét veheti a diákoknak.

·         Változik-e a tanár szerepe a korosztálytól függően, s ha igen, akkor hogyan?

·         Igen, a tanári gyakorlatot, a módszereket sokban módosíthatja a pályán szerzett tapasztalat. Az évek elmúltával sok különböző élmény éri a tanárokat és a diákokat. Idővel rájön, hogy milyen szituációban, milyen korosztálynak hogyan érdemes tanítani. Melyen szerep jut a tanulási folyamatban a tanárnak.

·         Ugyanolyan szemléletű tanárra van-e szükség kisiskolásoknál, mint középiskolában?

·         Természetesen nem. Míg a kisiskolásoknál nagyobb segítségnyújtásra, direkt módszerekre, aktívabb tanári magatartásra van szükség, addig a középiskolai oktatásban nagyobb önállóság várható el a tanulóktól. A tanárnak elsősorban vezetnie kell tanítványait, tanácsaival, ötleteivel, tapasztalatai továbbadásával.

·         El tudunk-e képzelni a jelenlegi egy tanár-sok diák modelltől eltérő felépítést: pl. két vagy több tanár vesz részt az órán?

·         Szerintem megfelelő szakmai felkészülést és előzetes gyakorlati kipróbálást követően van létjogosultsága ennek az módszernek.

·         Inkább formális vagy informális szerepkört testesít meg a tanár?

·         Ahogy említettem ez szituációnként változik.

·         Milyen megismert konnektivizmushoz kapcsolódó oktatási módszereket szeretne kipróbálni a munkája során?

·         Nem tudom pontosan, de nyitott vagyok az új kezdeményezésekre.

Bíró Zsolti bejegyzése Mrázik Julianna tanárnő cikkéről

Várda Niki bejegyzése a pedagógiai műsorról

Ébert Orsi bejegyzése a Biztonságos böngészésről

Babos Orsi bejegyzése a meséről

Márhoffer Niki bejegyzése a böngészésről

Miért tetszetős?

Szeretem, ha van valakinek önáló gondolata a témával kapcsolatban. A fenti bejegyzések mindegyikében megjelenik a szerző véleménye, egyénisége.

A hálózatalapú tanulás vagy konnektivizmus a fogalmi társadalom tanuláselmélete, melyet George Siemens és Stephen Downes nevei fémjeleznek. Három terület metszéspontján helyezkedik el: informatika, pedagógia és hálózatkutatás. A hálózatalapú tanulás tömören a hálózatelméletek pedagógiában való alkalmazását jelöli.

Tanulóközpontú, irregulárisan szerveződő tanulási forma, mely a tanuló autonómiáján és spontán tudáscserén alapulva már nem hierarchikus, hanem sokirányú, decentralizált és sokcsatornás; a kollaboratív tanulásra ösztönözve kibontakoztatja a tanulói kreativitást.

"A konnektivizmus tehát szerintem egy olyan szemléletmód, amely a hálózatok tudományát hívja segítségül, hogy megmagyarázza a tanulási folyamatokat, kapcsolatot biztosítson a módszertanok között."

http://kisvilag.blogspot.com/2010/03/konnektivizmus-helye-tanulaselmeletek.html

Sajnos a megadott programmal nekem nem sikerült teljesítenem a feladatot. (angoltudás hiánya!)

"Magyarország egyetlen esélye a fejlődésre, ha a világ nemzeteivel intenzív kapcsolódásokon keresztül szervezi meg jövőjét"

Barabási Albert-László az Amerikai Egyesült Államokban élő világhírű hálózatkutató, a  2003-ban megjelent Behálózva- a hálózatok új tudománya című könyv szerzője. A professzor gondolatai első hallásra bonyolultnak, megfejthetetlen elméleteknek tűnhetnek. Ha jobban belegondolunk nem is olyan távoli dolgokról beszél. Célja, hogy hétköznapi életünk, illetve széles körben ismert események, jelenségek példáin keresztül közelebb vigyen bennünket a hálózatok "kis világaihoz" A rávilágít arra, hogy a hálózatok megismerése, működésük elveinek megértése hétköznapokban is igen hasznos lehet mindenki számára.

A MAGYAR TELEVÍZIÓ műsorvezetője, Betlen János készített interjút  Barabási Albert- Lászlóval.

Az interjú az alábbi linkre kattintva érhető el:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2009/09/17/19/Beszelgetes_a_klubban__Vendeg_Barabasi_Albert_Laszlo.aspx

Az oktatás öt alappillére

Erkölcs, rend, igazságosság, szabadság, ezekre az alapértékekre és a klebelsbergi hagyományokra építette fel oktatási programját a Kereszténydemokrata Néppárt. Hoffmann Rózsa, a párt szakpolitikusa szerint a magyar pedagógiai hagyományok erősítésével és az oktatás öt pillérére – ezek a nevelés, a szakképzés és a tehetséggondozás; a leszakadás megakadályozása és a pedagógusok tekintélyének helyreállítása – építkezve iskolarendszerünk színvonala elérheti a múlt század első felében világszerte elismert szintet.

– Az oktatásban történt a legtöbb jogszabály-módosítás az elmúlt nyolc évben. A pedagógusok többsége nyugalmat szeretne végre. A Fidesz-KDNP a változás jelszavát hirdette meg a választások előtt. Hogyan fogadtatják el ezt a pedagógusokkal?
– Az oktatási élet szereplői belefáradtak már az elmúlt időszak állandó változtatásaiba. Az iskolák világában kialakult helyzet azonban mára olyan rossz lett, hogy a stabilitást kedvelők is tudomásul veszik, sőt akarják, hogy változások következzenek be. Azt várják tőlünk, hogy jelöljük ki az oktatás, az iskolák kitüntetett helyét az újjáépítést szolgáló nemzetpolitikában.

– Mi a legfőbb különbség a kereszténydemokraták és a szociál-liberálisok iskolafelfogása között?
– Nekünk az iskola nem szolgáltató, hanem kultúrateremtő, nevelő intézmény. Az oktatáspolitika 2002 óta másról sem szól, mint a pénzről, arról, hogyan lehet minél kevesebb forrásból működtetni a rendszert. Álságos érvelésekkel, trükkökkel évről évre egyre több pénzt vontak ki az oktatásból.

–   Trükkök százai?
–   A 2002-es kormányváltás után például azzal a megtévesztő érveléssel csökkentették tíz százalékkal a diákok óraszámát, hogy túlterheltek. A tananyagot mégsem csökkentették. A döntés oka valójában az volt, hogy kevesebb pénzt szántak az oktatásra. A folyamat a tanárok óraszámának és az osztálylétszámoknak az emelésével, iskolabezárásokkal és ésszerűtlen összevonásokkal, a finanszírozási rend­szer átalakításával folytatódott. Valamennyi intézkedés soha be nem vallott újabb pénzkivonással járt, következésképpen a nevelés és az oktatás eredményességének romlását idézte elő.

– Az oktatástól elvett milliárdok visszaadása önmagában már nem segít a magyar oktatáson. Az elmúlt nyolc évben egyértelműen a globális szempontoknak alárendelve formálták át a rendszert, ami a képzési színvonal zuhanásához vezetett. Hol kell kezdeni a változtatásokat: az alapoknál, a pedagógusképzésnél?
– Vadonatúj oktatási törvényre lesz szükség, mert a jelenlegi rosszul szolgálja nemzetstratégiai céljainkat, továbbá átláthatatlanul agyonbonyolított. Képtelenség követni az utóbbi nyolc évben elfogadott több mint harmincöt módosítást. Az alapoktól kell elkezdeni a munkát. Ostobaság és hiba lenne, ha nem nyúlnánk vissza azokig az időkig, amikor nagyon jól működött az iskolarendszer. Legalább a múlt század első felében, a klebelsbergi reformok bevezetése után elért szintre kell ismét feljutnunk, majd azt túlszárnyalnunk.

Értékek és szabályok

– Mitől volt eredményes az oktatás a múlt század első felében?
– Világos értékek és szabályok mentén működött. Egyértelmű volt, hogy az iskolában rendnek és fegyelemnek kell lenni. Utóbbi természetesen nem egyenlő a katonásdival, a gyerekek állandó büntetésével. Jókedvű rendnek kell lenni, a szabadság rendjének, ahol mindenki tudja, hogy mi a dolga, és azt elvégzi. Annak a gyereknek, aki egyáltalán nem teljesíti a kötelességét, meg kell mondani, hogy a teljesítménye elégtelen. Ez alól az alsó tagozat sem kivétel. Ha nem tanul meg az első két osztályban írni-olvasni a gyermek, nem fog boldogul a későbbiekben sem. Az értékelésbeli szakmai döntést nem szabad a szülő és a tanító egyezkedésére bízni, ahogy erről a mostani oktatási törvény rendelkezik.

– Nehéz vállalkozásnak tűnik, hogy a politika rendet és fegyelmet szeretne az iskolákban, amikor éppen erre a közegre nem jellemző sem a rend, sem a fegyelem.
– A politika a mostani hatalomgyakorlók kezében, az őszödi beszéd óta, végleg hátat fordított a hivatásának abban az értelemben, hogy eredendően csakis a köz javát kellene szolgálnia. Ehelyett az agresszió, a korrupció, a hazugságok, az erkölcsi értékek hiánya uralja a közösségi ügyek intézését. A KDNP-nek fontos szerepe van abban, hogy a politika visszataláljon eredeti küldetéséhez, és az emberek bizalma visszaforduljon feléje. Ismét olyan életlehetőségeket kell teremtenünk az egyéneknek és a közösségeknek, amelyekben az élet biztonságban, harmóniában zajlik. Utópisztikusnak tűnhet ez a kép, lévén hogy az emberi társadalom mindig is hordozott magával bűnöket. Igaz azonban az is, hogy az emberiség java mégis mindig a harmónia, a boldogság megteremtésén fáradozott. Nekünk is egy ilyen társadalom építésére kell törekednünk. Az iskolának is e cél eléréséért kell dolgoznia olyan, közösen meghatározott, a neveléshez szükséges alapértékek mentén, mint amelyekre Európa épül. Az antikvitás és a zsidó-keresztény erkölcsiség által meghatározott értékekre. Ma is minden józanul gondolkodó ember, világnézetétől függetlenül, ragaszkodik ezekhez. Ide soroljuk az emberi élet tiszteletét, a becsületességet, azt, hogy ne cselekedd mással azt, amit nem szeretnél, hogy veled is megtegyék, hogy tisztességes munkával tartsd el magadat és családodat, és ne mások kontójára élj, hogy ne lopj, ne hazudj, ne csalj, tiszteld embertársaidat, és így tovább.

Egyén és közösség harmóniája

– A mostani problémák egy része éppen az alapvető értéknek feltüntetett szabadságjogokból fakad, ami a gyakorlatban azzal jár, hogy a diáknak mindenféle jogai vannak, a pedagógusnak pedig kötelessége, hogy az előbbieket mindenek­felett tisztelje. Hogyan rendeznék ezt a kérdést?
– A felsoroltakból következően a szabadság fontos érték, a legfontosabb érték, és mint mindenkit, úgy a gyermeket is teljességgel megilleti. Ezért is akartunk demokráciát. Szabad csakis egy közegben lehet valaki, azon kívül állva értelmezhetetlenné válik a szabadság mint fogalom. A nevelő szeme előtt külön-külön minden egyes tanuló személyiségfejlesztésének, kibontakoztatásának feladata áll, amely a tanuló joga is, és amelyhez a közösséget mint eszközt is felhasználja a pedagógus. Az ideális persze az, ha a kettő között harmónia van. Ha mégis ellentmondásba kerülnének egymással, az igazság szerint kell eljárni. Vegyünk egy példát! A társait veszélyeztető gyermekeket a saját érdekükben is ki kell emelni egy időre a közösségből, és olyan intézményeket vagy a normál iskolákban olyan szervezeti kereteket kell létrehozni nekik, amelyekben egy pedagógus csak néhány gyermekkel foglalkozik. A személyes törődésnek azért van kiemelt szerepe, mert a problémás gyerekeket elsősorban szociálisan kell fejleszteni, hogy idővel visszailleszkedhessenek a többiek közé. Ez az össztársadalmi érdekből fakadó pedagógiai cél: a megfelelő időben történő integráció. Az pedig közösségi létünk alapvető normája, hogy a diáknak, akárcsak a felnőttnek, tudnia kell, hogy normaszegésének következményei vannak, ám van előtte visszaút, ha törekszik erre.

– A közoktatás után térjünk át a felsőoktatásra, amely a bolognai rendszer bevezetése óta szintén ezer sebből vérzik.
– A lehető leggyorsabban felül kell vizsgálni a bolognai rendszert. Ez nem egyenlő azzal, hogy eltöröljük az egészet, vagy hogy minden a jelenlegi formában marad. Valószínűsítem, hogy lesznek területek, például a tanárképzés, ahol vissza kell állítani az osztatlan képzést, mert aggasztó jelek mutatkoznak.

Kulcsszerepben a pedagógusok

– Az elképzelések sikerének egyik kulcsa a pedagógustársadalom. Hogyan próbálják megnyerni őket az elképzeléseiknek?
– Kiszámítható pedagóguspolitikával: a pálya tekintélyének növelésével, a kiválasztás, képzés, továbbképzés, előrelépés életpályamodell­be illesztésével. Pedagóguspolitikánk legfőbb célja, hogy gyermekeinket a legjobb tanárok a legjobb színvonalon tanítsák! Életre kell hívni egy olyan szakmai pedagógusközösséget, amely országos szinten leképezi a pedagógustársadalom sokfélesé­gét, és amely szakmai partnere lehet a mindenkori oktatási kormányzatnak a döntések előkészítésében. Az elmúlt nyolc év szomorú történései arról is szóltak, hogy a döntéshozók egyáltalán nem törődtek azzal, hogyan vélekednek az érintettek a reformoknak nevezett intézkedésekről. Ezen buktak meg olyan döntések is, amelyek szakmailag helyes célokat szolgáltak volna. A voluntarista döntéshozatal következtében elmaradtak a várt eredmények, amiért a kormányzat mindig a pedagógusokat hibáztatta. Ez az ördögi folyamat oda vezetett, hogy ma a társadalomban negatív kép él a pedagógusokról, de ez igazságtalan és méltatlan. Hiszen az, hogy az oktatási rendszer a többszörösen elrontott irányítás ellenére még nem omlott össze, az elsősorban a tanító embereknek köszönhető.

– Leginkább az iskolai erőszak kapcsán sugallta azt a kormányzat, hogy az a tanárok hibája, mert nem tudnak fegyelmet tartani az iskolában, és nem tudják lekötni a diákok figyelmét. Az agresszió kiváltó oka általában a diák rendezetlen családi helyzete. Ellensúlyozhatja az értékközvetítő iskola az otthoni környezet negatív hatásait?
– Az alapvető társadalmi bajokat az iskola egyedül nem képes orvosolni. A leszakadó térségekben élőknek hiába teremtünk magas színvonalú iskolát, ha a kisgyerek úgy megy be oda reggelente, ha elmegy egyáltalán, hogy otthon nem látja azt nap mint nap, hogy életük meghatározott mederben folyik, hogy a szülők dolgozni mennek, ha nem ismer olyan alapvető normákat, mint például hogy a szobát ki kell takarítani, ebéd után mosogatni kell, a mellékhelyiséget használni kell, azaz a kötelességét kinek-kinek teljesítenie kell. Ha ez nem ivódik be a gyermekbe születésétől fogva, akkor az iskola hatása nagyon-nagyon gyenge lesz. Az iskolának ugyanakkor természetesen minden eszközt meg kell ragadnia, hogy a nevelés hatását erősítse, hogy azok a gyerekek, akik otthon nem kapják meg a szükséges impulzusokat, jó irányba fejlődjenek. Ha a társadalmat szeretnénk felemelni, és nem akarjuk, hogy a magyar falvak és városrészek lepusztuljanak, ahol a dologtalanság, a műveletlenség, a bűnözés tarol, akkor kiemelt és összehangolt munkahelyteremtő, oktatási, szociális és kultúrpolitikára s adekvát cselekvésre van szükség. Az iskola szerepét ugyanakkor mégsem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen ez az egyetlen intézményes forma, amelyik a tankötelezettség okán minden gyermeket és családot elér. Újrakezdés, újjáépítés tehát nem lehetséges Magyarországon az iskola előtérbe helyezése nélkül.

Az óvodai nevelés alapprogramjának november végi módosításában nemcsak a közkedvelt papás-mamás játékok korlátozását tartják kívánatosnak a döntéshozók, hanem elvárásként megfogalmazták, hogy az óvodapedagógusoknak biztosítaniuk kell a migráns családok gyermekeinek az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését. A KDNP élet- és természetellenesnek tartja a kormányrendeletet. A nő és a férfi közötti különbség az alapja a családnak, az emberiség fennmaradásának. Hoffmann Rózsa, a párt oktatáspolitikusa azt mondta, kormányváltás után eltörlik a jogszabályt. A KDNP ugyanakkor külső szakmai ellenőrzési rendszer bevezetését sürgeti az oktatásban. Az intézkedés célja megerősíteni a pedagóguspályán a jó gyakorlati munkát, hogy ezáltal biztonságot adjon a pedagógusoknak, s ezzel egy időben kiszűrje, javítsa a gyengéket.

Mrázik Julianna cikkében azokról az eszközökről olvashatunk, "amelyek egyrészt kiegészítik,
kiteljesítik a tankönyveket, másrészt akár önállóan is „elektronikus tankönyvvé” válhatnak."

Rávilágít arra a fontos tényre, hogy a mindennapi életben létező eszközöket alkalmazhatjuk a pedagógiai tevékenységekben és arra, hogy a taneszköz feladata, hogy segítse az oktatás folyamatában az oktatás céljainak elérését.

Számomra a tanulmány főszövegén túl a lábjegyzetekben megtalálható információk is nagy értéket hordoznak:

"A média- és kommunikációs kultúra közvetítéséből adódó kompetenciák köre (Hubay József nyomán)

I. Szocializációs tevékenységek, illetve szerepek kezeléséhez szükséges kompetenciák
II. Perszonalizációs teendők ellátásához szükséges kompetenciák
III. Az iskolai szervezet életéből következő kapcsolattartási kompetenciák
IV. Az ügykezelés, információszolgáltatás kompetenciái
V. Érdekképviseleti kompetenciák
VI. Az önmegvalósítás kompetenciái"

Szeretném kiemelni A MÉDIUMPEDAGÓGIA TANÁRTÓL ELVÁRANDÓ ÉS ELVÁRHATÓ KOMPETENCIÁK című részt.

Ebben megfogalmazódik egy nagyon fontos gondolat:

"A tanár itt nem „mindentudó”, hanem valódi gyermekvezető"

Itt egyértelművé válik a mai, hagyományos tanárszerep válsága, vagyis, hogy sok pedagógus számára a tekintélyelvűség feladása jelenti a legnagyobb gátat az új eszközök, módszerek alkalmazásában.