Mrázik Julianna cikkében azokról az eszközökről olvashatunk, "amelyek egyrészt kiegészítik,
kiteljesítik a tankönyveket, másrészt akár önállóan is „elektronikus tankönyvvé” válhatnak."

Rávilágít arra a fontos tényre, hogy a mindennapi életben létező eszközöket alkalmazhatjuk a pedagógiai tevékenységekben és arra, hogy a taneszköz feladata, hogy segítse az oktatás folyamatában az oktatás céljainak elérését.

Számomra a tanulmány főszövegén túl a lábjegyzetekben megtalálható információk is nagy értéket hordoznak:

"A média- és kommunikációs kultúra közvetítéséből adódó kompetenciák köre (Hubay József nyomán)

I. Szocializációs tevékenységek, illetve szerepek kezeléséhez szükséges kompetenciák
II. Perszonalizációs teendők ellátásához szükséges kompetenciák
III. Az iskolai szervezet életéből következő kapcsolattartási kompetenciák
IV. Az ügykezelés, információszolgáltatás kompetenciái
V. Érdekképviseleti kompetenciák
VI. Az önmegvalósítás kompetenciái"

Szeretném kiemelni A MÉDIUMPEDAGÓGIA TANÁRTÓL ELVÁRANDÓ ÉS ELVÁRHATÓ KOMPETENCIÁK című részt.

Ebben megfogalmazódik egy nagyon fontos gondolat:

"A tanár itt nem „mindentudó”, hanem valódi gyermekvezető"

Itt egyértelművé válik a mai, hagyományos tanárszerep válsága, vagyis, hogy sok pedagógus számára a tekintélyelvűség feladása jelenti a legnagyobb gátat az új eszközök, módszerek alkalmazásában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.